Nidatio latin szó, amelynek magyar jelentése befészkelődés, beágyazódás. A megtermékenyített petesejt beágyazódása a méh nyálkahártyájába.
A megtermékenyített petesejt, vagy zigóta a petevezetékben 5-7 napig vándorol. Eközben megkezdődik az osztódása, egyre több sejt kapaszkodik össze a vándorlási idő alatt. Miután megérkezik a méh üregébe, rendszerint a 7. napon, már sok sejtből áll, ekkor blastocistának nevezik. További 2-4 nap alatt tovább fejlődik, és eléri a méhfalat.
Ezt követi a beágyazódás, ami a méhnyálkahártyába történő befészkelődést jelenti. Ez általában 5 napig tartó folyamat. Így a beágyazódás a megtermékenyítéstől számítva a 11-15. napon fejeződik be. A megtermékenyítés után – a gondolat, ötlet indulása, az elme megtermékenyülése – a beágyazódás, a befészkelődés, a fészekrakás a legfontosabb. Így lesz meg az a hely, ahonnan el lehet indulni egy nagy útra. És valamiből egy nagyobb valamit alkotni.
Egyetlen sejtből egy egész rendszer fejlődésének alapját megteremteni. Magában foglalva az örök lehetőséget. A lehetőséget bármire. Hiszen a genetika az alap, de hogy abból a genetikából milyen test lesz, az a környezettől függ. Attól, amilyen az első szállás, amit kap a fejlődő létező, majd a tápláléktól, amihez hozzájut – az alapanyagok, tervezők, kivitelezők. És ha jó az indulás, és megfelelőek a támogatók, együttműködők, minden lehetséges lesz.
Lehet szép testet, formát, egészséget, boldogságot, minőséget, kapcsolatokat, jó életet teremteni és élni. Sikeres útra indulni. Az életben és a munkában is.
Számomra gyermekorvosként, nőként, anyaként a befészkelődés, beágyazódás misztikuma gyönyörű. Vándorol a sejthalmaz és helyet keres. A legideálisabb helyet próbálja megtalálni. A legtáplálóbb területet. A biztonságot. A harmóniát. Választ, és azt mondja, jó, ez így jó. Ez az. Ez a hely, ez az út jó. Kezdődhet.
